Támadj Fel A Romokból

Az én világom állandó nyugtalanság
Már évek óta szenvedek.
Még most is fennáll szenvedésem
Legyen a sorsom jó vagy mostoha.

Elhagyatott és mindenki által elfelejtett
Keserves múltam, évezredes balsors.
Elvesztettem a Fenyőerdő Napraforgóját
Hogy a reményem a szerelem iránt teljesen eltűnt.

Hiányoznak a régi napok, mikor még a barátaimmal voltam,
De megtörni lelkem nem lehet soha!
Soha nem térek vissza öngyilkos korszakomhoz.
Támadj fel a romokból, tovább, győzelemre!